Pedi főz...

Elköltöztünk! A blog új címe: pedifoz.cafeblog.hu

Az indok egyszerű, a Sanoma kiadó szeretne a Cafeblog keretében felépíteni egy saját blogger közönséget, akinek írásait később fel tudja használni a saját oldalain. Ezért meghirdette a CafeblogVIP programot, amibe jelentkezés után engem is felvettek így most költözöm.

Köszi blog.hu, tök jó volt itt. Köszi index.hu, tök jó érzés volt viszontlátni a blogketrecben és index2-n a cikkemet. Köszi a több mint 8000 oldalletöltést, pedig magamon kívül csak pár embernek akartam írni. 

Folytatjuk az új címen…

Ezt a receptet nem szívesen írom le, mert az egyik személyes kedvencem, azok közül amik az elmúlt 1 évben születtek, és szeretek meglepetéseket tartogatni a barátaimnak ha úgy alakul. Viszont három okom is van rá, hogy most megosszam veletek:

1. Az egyik barátomat Andrist (senki nem hívja így csak a szülei, de egyébként imádja) meg kell győznöm arról, hogy a "krumplis tészta" nem egy köret, és igenis lehet jó "krumplis tésztát" csinálni.

2. Ez egy alföldi eredetű étel, és Tobi a sznob barátnője, Dr. Szöszi még nem evett ilyet. Mivel a tészta a kedvence, úgy gondolom, ha nem is az első, de legalább a második helyre ugorhat ez az étel a saját toplistáján, közvetlenül a túrós csusza után.

3. A blog.hu-n ez az utolsó receptposzt, hamarosan elköltözünk, de erről később...

Sokan utálják a spenótot, mert a 80-as 90-es évek iskolai menzáin, a felejthetetlen fehér ruhás, mezőgazdasági tornacipős konyhás nénik, a szocializmusban előírt közétkeztetési recept alapján készítették, és hát szépíthetjük, de az nagyon szar volt. A zöld, sűrű orválladék állagú massza, benne összetapadt lisztgolyócskákkal, a tányérra szedve 2 perc után helyes kis zsírglóriát engedett ki magából a tányérra, amit megkoronázott a tükörtojás. Na, hát ezt kell magunkban legyőzni, és újrakezdeni viszonyunkat a spenóttal, mert fantasztikus ételek készíthetőek belőle, és ha egyszer valaki megkóstolta jól elkészíthetve, garantáltan rajta marad.

Jöjjön egy igazi férfias vacsora, a vegetáriánusok pedig most lapozzanak tovább. Nem igazán ismerek olyan embert, aki valamilyen formában ne szeretné a sült szalonnát, a tepertőt, vagy éppen a sült csülök ropogós bőrét. Hát van egy jó hírem van, a sült császárhúsban mindezek egyesülnek, és cserébe sütés közben nem lesz büdös a konyha, és bárki el tudja készíteni, azonban vigyázzatok, mert rendkívül addiktív! A legjobb benne, hogy nincs sózva és füstölve sem, így magunk alakíthatjuk ki az íz világát. Számos módon el lehet készíteni, de mi most fel fogjuk szeletelni és megsütni, a végeredmény pedig az egyik legjobb sült szalonna lesz, amit valaha kóstoltatok. Hozzá tökéletesen elég lenne a kenyér is, de most héjában sült burgonyát készítettem hozzá, egy kis extrával. 

Ha szeretnéd a barátnődet / feleségedet elvinni Budapesten egy jó helyre, akkor ajánlom a Pata Negra nevű tapas bárt. Jó érzés egy olyan helyre beülni, ahol pezseg az élet, majdnem tele van, az pedig emberek esznek-isznak, és hangosan beszélgetnek. Sajnos ez ma Magyarországon nem minden étteremről mondható el, de akik egyedit tudnak kitalálni a vendégkörüknek megfelelő árszínvonalon, azok életben maradnak, a többiek meg bezárhatnak. Ez az élet rendje, ma már nem lehet éttermet üzemeltetni a 20-30 évvel ezelőtti szocializmusban szerzett magyar beidegződések alapján, nőtt az emberek igényszintje, nőtt a gasztronómia iránti érdeklődésük (persze nem mindenkinek), ezt pedig ki kell tudnia szolgálni egy jó étteremnek. Ahová azért megy be az ember, hogy egyen valamit, valami finomat, valami olyat amit még nem kóstolt vagy nem tudja otthon elkészíteni. Találkozzon más nemzetek konyháival, kapjon egy kis inspirációt,  mindezt más emberek társaságában kellemes környezetben eltöltve. Bár magam még eddig nem voltam Spanyolországban, de a tapas spanyol találmány. Kocsmákban, bárokban felszolgált többnyire olcsó, kis adag ételek gyűjtő neve, amiből az emberek többfélét rendelnek, majd közösen elfogyasztják a baráti társaságok, közben megkínálják egymást és a végén már mindenki beleeszik mindenkijébe. Sok egyéb mellett itt sikerült megkóstolni a setas a la cream név alatt futó tejszínes laskagombát,  amely az óta beépült a mindennapjainkba, és rendszeresen elkészítjük a magunk verzióját belőle. Meg kell mondanom, hogy ezt az ételt kétszer ugyanúgy szerintem még sohasem sikerült elkészíteni. Az ember valahogy mindig belecsempészi az aktuális hangulatát (a hűtője tartalmát), mindig kísérletezni próbál vele, de talán pont ezért lehet nagyon megszeretni ezt a telt ízű krémes gombát.

A nyár egyik legmelegebb hétvégéjét tudjuk magunk mögött, a szerencsésebbek ilyenkor valamilyen vízparton lógatják a lábukat, a kevésbé szerencsések pedig az estét várják, hogy végre kimozdulhassanak a szabadba, égési sérülések nélkül. Hát mi a k*rvaszerencsések közé tartozunk, mert napközben a velencei tónál napoztunk (persze volt olyan aki fehérebben jött haza, mint ahogy érkezett, de hát megértem, én sem űzöm esztelenül), este pedig bográcsoztunk a 9. kerületben, egy társasház udvarán.

Jó magyar férfiember természetesen nem éri be a rákokkal ezért még az előzőleg leírt ráknyárs mellé úgy döntöttünk veszünk valami szép marhahúst is egyfajta előételként, amit csak úgy hirtelen megsütünk, kicsit pihentetjük, majd felcsíkozzuk és mindenki tud belőle enni egy kis darabot. Nézegettük a pultban, hogy mit is lenne érdemes grillezni, aztán találomra kivettünk egy kb. 50 dkg-os csontos húst, amire az volt ráírva Bistecca alla Fiorentina. Valami rémlett, mintha valami útikönyvben már hallottunk volna róla, de akkor még nem sejtettük semmit. A hús elfogyasztása után lettünk hívők, és hát mondanom sem kell a rákokat elhagytuk, és másnap erre építettük a vacsorát.

Kicsit rendhagyó a recept leírás, mert nem a blogra készült, de annyira jól sikerült, hogy mindenkinek ki kell próbálni. A múlt héten Toszkánában sikerült eltölteni egy csodálatos hetet, és hát a kultúra mellett (Firenze, Pisa) - a csapat nem hazudtolta meg önmagát- a kulináris élményekre fókuszáltunk leginkább.

Gyerekkoromban, magam sem tudom miért, de nem szerettem a rakott karfiolt. Pedig a pörkölt jó, a rizs jó, a karfiol jó, a tejföl jó, viszont együtt valahogy nem működött. Pár hónapja viszont érdekes módon a semmiből rámjött, hogy rakott karfiolt akarok enni, így nekiálltam egy kicsit megreformálni az általam ismert verziót.

Itt a nyár, javában megy a borsó szezon, hát csináljunk belőle valamit mást, a jól megszokott borsólevesen és borsófőzeléken túl. A receptet továbbá fel lehet venni a tutti randizós kaják közé, ugyanis ilyet 90% hogy nem evett a kiszemelt/szerencsés/áldozat és könnyű, egészséges étel. Mivel össze van turmixolva benne a borsó, így nem buffaszt annyira, nem kapsz bélcsavarodást az este végére. Ha vége a vacsinak, akkor pedig kapj elő egy tál hideg cseresznyét/málnát/ribizlit/dinnyekockát desszertként, és közben öblítsétek le valami finom friss, hideg rozé fröccsel.