Jó magyar férfiember természetesen nem éri be a rákokkal ezért még az előzőleg leírt ráknyárs mellé úgy döntöttünk veszünk valami szép marhahúst is egyfajta előételként, amit csak úgy hirtelen megsütünk, kicsit pihentetjük, majd felcsíkozzuk és mindenki tud belőle enni egy kis darabot. Nézegettük a pultban, hogy mit is lenne érdemes grillezni, aztán találomra kivettünk egy kb. 50 dkg-os csontos húst, amire az volt ráírva Bistecca alla Fiorentina. Valami rémlett, mintha valami útikönyvben már hallottunk volna róla, de akkor még nem sejtettük semmit. A hús elfogyasztása után lettünk hívők, és hát mondanom sem kell a rákokat elhagytuk, és másnap erre építettük a vacsorát.
A Biscetta alla Firoentina a toszkán konyha egyik leghíresebb fogása, egy vastag szelet T-bone. A T-bone egyben levágott hátszín- és bélszínszelet az ágyékcsigolyák melletti "T" alakú csonttal, innen ered a neve (forrás: Larousse Gasztronómiai Lexikon). Ahhoz viszont, hogy a húst Fiorentina-nak lehessen hívni, kizárólag egy Chianina nevű olasz származású porcelán-fehér színű marhafajtából származhat. Ezt a fajtát kifejezetten hústermelésre fejlesztették ki, az egyik legnagyobb testű szarvasmarha, a tehenek 800-900 kg-ot, a bikák pedig akár 1500 kg-ot is elérhetnek, gyors növekedésű izmos testfelépítésű állatok, szabad tartásban.
Az elnevezés pedig még a Medici család idejéből származik, ugyanis Firenzében kezdték el így vágni a marhát, majd nagy ünnepségek keretében szabad tűzön sütötték meg. Ez pedig megmaradt és teljes mértékben beépült a mindennapi toszkán konyhába. Az általában 2 hétig érlelt marhahús második fogásként szerepel az étlapokon, 1-1,5 kg 5-6 cm vastag, kb. 5-7 percet sütik minden fűszer nélkül oldalanként forró olívafa vagy tölgyfa parázson és után sózzák borsozzák. A végeredmény pedig egy omlós szaftos medium-rare szték.
Mivel ezeket az infókat akkor még nem tudtuk, így csak az ösztönünkre és a pálinkára alapozva kis borsozás után rádobtuk az előzőleg pár órán keresztül szobahőmérsékleten tartott húsokat a rácsra. Oldalanként körülbelül 6-8 percet sütöttük, a végén megsóztuk durva szemű sóval, és hagytuk a vágódeszkán pihenni 5-6 percet. Ez a sütési idő utólag egy kicsit sok volt, ugyanis a mi húsaink csak 4 cm vastagok és 60 dkg körüliek voltak, így a végeredmény inkább médiumra sikerült, de ez nem jelentett gondot, képet így sem volt időnk készíteni róla. Az izmosabbak pedig a végén összemérhetik az erejüket:
Tipp1: A jó minőségű grillen készített húsokat nem érdemes napokon keresztül pácolni, a kevesebb fűszer néha több, élvezzük ki a hús eredeti ízét, ne próbáljuk meg elnyomni semmivel.
Tipp2: Az egész szeletben sütött húsokat CSAK UTÓLAG SÓZZUK, hogy a nedvek és ízek a belsejében maradjanak.
