A nyár egyik legmelegebb hétvégéjét tudjuk magunk mögött, a szerencsésebbek ilyenkor valamilyen vízparton lógatják a lábukat, a kevésbé szerencsések pedig az estét várják, hogy végre kimozdulhassanak a szabadba, égési sérülések nélkül. Hát mi a k*rvaszerencsések közé tartozunk, mert napközben a velencei tónál napoztunk (persze volt olyan aki fehérebben jött haza, mint ahogy érkezett, de hát megértem, én sem űzöm esztelenül), este pedig bográcsoztunk a 9. kerületben, egy társasház udvarán.

Remélem mindenki bográcsozott már a barátaival, akinek ez még kimaradt, az sürgősen próbálja ki. Ilyenkor a tűz és az alkoholos italok hatására előjönnek az ősi ösztönök, a civilizált városi nők és férfiak természetes környezetükben megfigyelhetőek, mintha csak a National Geographic-ot néznéd. A férfiak a tűz köré gyűlnek (az sem baj ha gázégő, csak tűz legyen) és kialakul köztük egy láthatatlan egységes tudat, egy közös ízlelőbimbó, amely elkészíti az étel:

• "Nagyon fasza, nézd hogy sül a szalonna, erre igyunk egy eljárást."
• "Na mehet bele a hús! Nee várj még egy kicsit!"
• "Na mehet bele a hús! Ok dobjuk rá aztán csinálok egy fröccsöt!"
• "Nagyon nagy a tűz, vedd lejjebb! Te ez alig rotyog, adjál rá egy kis kakaót!"

Közben mennek a sztorik, és mindennek együtt örülünk:

• "Nézd már milyen jól néz ki, azt a…"
• "Na ezt kóstold meg öregem! Á nagyon ott van, kéne rá még egy kis só/bors/csípős/víz…"

Közben a nők, gondolom valamilyen evolúciós okból kifolyólag pár méterre a tűztől gyűlnek össze és megmondom őszintén fingom sincs miről beszélgetnek, de azért ott is jól fogy a fröccs. Pucolgatják és aprítják a bográcsba kerülő dolgokat, közben pedig néha-néha de szigorúan egyesével, meglátogatják a férfiakat 5-10 percre, mint mikor az ovónéni rá-ránéz a homokozóban játszó gyerekekre. Aztán egyszer csak elkészül az étel, együtt leülünk egy körbe és közösen elfogyasztjuk, mint az idők kezdetén.

Na de elég a sztoriból, kipróbáltunk egy új bográcsos receptet, neve nincsen mert saját fejlesztés, de a friss kapor és a sok zöldség miatt hívjuk bográcsos nyári marharagunak. A képekkel adós vagyok, de valahogy mindig pár alkoholos ital elfogyasztása után jut eszünkbe, hogy ezt fel kell rakni a blogra, de ilyenkor már csak a telefonok vannak kéznél, és ami akkor még jó képnek tűnt, az most így néz ki:

Hozzávalók (kb. 10-12 adag):

• 2 kg marhalapocka vagy comb, a lényeg ne legyen inas mint a lábszár
• 20 dkg húsos kolozsvári szalonna
• Kevés zsír/olaj (1-2 evőkanál/1-2dl)
• 70 dkg friss zöldbab
• 50 dkg répa
• 40 dkg fehérrépa/paszternák/gyökér
• 1 db zeller
• 50 dkg gomba
• 3-4 közepes fej hagyma
• 1 fej fokhagyma
• 5 dl tejföl
• 35 dkg juhtúró
• 1 db citrom
• 1-2 csípőspaprika
• 1 csokor kapor, 1 csokor zöldséglevél, só, bors, 2-3 babérlevél,

Próbáljunk meg valami megbízható hentestől jobb minőségű marhahúst venni, de ha ez nem sikerül, akkor sem kell elkeseredni, majd maximum tovább kell főzni. Vágjuk fel a húst vékony csíkokra. Ehhez először a nagy darab húsból vágjunk a rostokra merőleges vékony szeleteket, majd ezekből próbáljunk meg körülbelül hasonló méretű csíkokat vágni (mérnökök kedvéért 1,5cm x 4cm). Utána csíkozzuk fel hasonlóan a szalonnát. Pucoljuk meg a répát és a fehérrépát majd vágjuk ujjnyi vastag karikákra. A zöldbabot mossuk meg, vágjuk le a végeit, majd törjük 3-4 darabba. A zellert szintén pucoljuk meg, a szárát is mossuk meg, és vágjuk 2 darabba. A hagymákat is pucoljuk meg, és a felét vágjuk apróra, a másik felét pedig karikákra. A gombát aki akarja pucolhatja, de az is elég ha csak alaposan megmossuk. Vágjuk félbe tönkkel együtt, majd a fél fejeket aprítsuk vékony szeletekre. Nagyjából elő is készültünk, irány a bogrács.

Egy kevés zsírba dobjuk bele a szalonnát, és pirítsuk meg rendesen, majd dobjuk rá a felcsíkozott húst. Sűrű kavargatás mellett nem fog leégni, enged magából elég levet, ne öntsünk rá vizet, ha nagyon ragadna a bográcshoz, inkább adjunk hozzá még egy kis zsiradékot. Ha elfőtte a levét, só, bors, babérlevél, apróra vágott hagyma (nem kell dinsztelni, de aki ragaszkodik hozzá csinálhatja), majd kóstolás következik. Ha nagyon rágós, akkor öntsük fel egy kis vízzel és pároljuk tovább, ha nem sok kell neki, akkor dobjuk bele a gomba kivételével az összes zöldséget (zöldbab, répa, fehérrépa, karikára vágott hagyma, zeller), és öntsünk rá annyi vizet, amennyi éppen elfedi. Na most van egy kis fröccsözésre idő, de közben figyeljünk a bográcsra, kavargassuk óvatosan és pótoljuk a vizet, ha szükséges. Közben vágjuk fel apróra a kaprot és a zöldséglevelet, pucoljuk meg a fokhagymát és azt is vágjuk apróra vagy nyomóval törjük össze, majd egy kis tálban keverjük össze őket a tejföllel és a juhtúróval.  A zöldség akkor van készen, amikor a répa puha, és a zöldbab res, azaz már puha, de még nem málik szét, meg kell rágni. Ezt próbáljuk meg úgy elérni, hogy akkorra minél kevesebb lé legyen a ragun, és keverjük hozzá a juhtúrós, fűszeres tejfölt. Összerottyan, egy utolsó kóstolás ha kell só/bors/ felkarikázott csípőspaprika és 5 perc után készen is vagyunk. Köretnek mi az egyszerűség kedvéért kenyeret ettünk, de nagyon jól illene hozzá a gőzgombóc vagy knédli, de ezt már mindenki találja ki magának. Remélem jól emlékszem a dolgokra és nem hagytam ki semmit...

Tipp1: Együtt főzünk, együtt nevetünk. Szerintem tényleg akkor jó egy baráti bográcsozás, ha közben mindenki kóstolja, véleményt mond róla, részese tud lenni a főzésnek. Ez nem az önfejű, semmibe beleszólást nem engedő Gordon Ramsay-k műfaja.

Tipp2: Az elkészült ételbe a végén belefacsartuk olyan Stáhl Juditosan 1 fej citromot (a markodba facsarod, hogy felfogd a magokat), és nagyon illett hozzá, illetve felmerült a mustár gondolata is, de végül úgy döntöttünk az ütné a juhtúrót.

Okosság: A bográcsozás ökölszabályai